Kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik az olvasás. Elsősorban az ismeretterjesztő és novellagyűjteményekben vagyok jártas. A regény ugyan nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, de pár könyv igazán felkeltheti az ember érdeklődését. Jeanne d'Arc-kal kapcsolatos könyvekről ismertetőt ebben a rovatban olvashatjátok.

1. könyv: A farkasmenyasszony

A farkasmenyasszony egy novellagyűjtemény. Ez a válogatás 1973-ban jelent meg. Waltari, Pennanen, Haavikko, Huovinen és Oksanen kisregényeivel mutatják be a modern finn életet. A farkasmenyasszony című kötet a finn világról alkotott képet egészíti ki, mintha Aleksis Kivi hőseinek nyomában haladnánk: A hét testvér az őse a klasszikus és modern finn prózának egyaránt. A kisregények megjelenésük időrendjében szerepelnek a kötetben:

  - A vasút (a századforduló és a XX. század első harminc évének eseményeivel találkozunk)

  - Hétköznapok

  - A vörös vonal (a könyv ezen részétől fantasztikus elemek kihangsúlyozódnak, de a realitás ellenoldalként bukkan fel)

  - Boszorkányégető

  - Farkasmenyasszony

A fantasztikus elemek ellenpontjaiként mindegyre felbukkan a fanyar és kijózanító realitás. A könyv a finn ember természetközelségéből fakadó szemléletet mutatja be, vagyis mindent beragyogó derűs életbölcselet, a sajátos, száraz finn humor, és a „földi szerelem”: a család, a gyermekek, a boldogság utáni vágy. Ez mind szép és jó, na de mi az igazi valóság?

Novellakritika:

Anio Kallas: A farkasmenyasszony (Sudenmorsian) - Hiidenmaai történet (1928)

  A farkasmenyasszony a leghíresebb finn novellák közé tartozik. A története pedig szép és jó lenne, ha nem az emberi együgyűség vetne véget egy feleség, és egyben egy anya életének. A történet röviden arról szó, hogy Priidik, az erdész szemet vet Aalo-ra, ki szelíden mossa a birkákat a forrásnál, és tiszteli a természet minden lényét. Az erdész egyszerűen gyönyörködik a lányban, annak jámborságában, tisztaságában, és önnön mocskait úgy próbálja eltörölni, hogy feleségül veszi a lányt, ki hosszas udvarlás után Priidikhez megy. Ez még viszonylag szép és jó, születik egy gyermekük is, Piret, ki sajnos nem fogja megérni azt, hogy az édesanyát szerethesse őszinte szívvel, és tudatosan.

  A kisregény nagyon precízen kitér a környezet pontos leírására, mintha Anatole France híres Jeanne d'Arc élete könyvébe csöppentem volna: szinte érezhető a természet közelsége, a folyó, mely Domremyt osztja ketté, és a templom előtt halad el; az erdő, hol meglapul a nagy Tündérfának nevezett tölgyfa, hol egykor maga a kis Jeanne és pajtásai körtáncot rájtak. A Farkasmenyasszonyban is szinte hasonló képet kapunk a természetről, annyi különbséggel, hogy mindig az erdő jelenti a veszélyt. Betekinthetünk a falu vadászati ünnepébe is, hol eszeveszetten üldözik a farkasokat, könyörtelenül gyilkolják őket. És most ÁLLJ! Gondoljuk csak végig: az emberek vadásznak a farkasokra, szűkítik a területüket a folyamatos terjeszkedéssel, és még NEKIK ÁLL FELJEBB???!!!! Ez a könyv tökéletes példája annak, hogy az ember mennyire hitvány tud lenni! Na de folytassuk.

  A vadászat során Aalo elkezd vágyakozni a természet után, elmenekülve a hitvány emberi világból, hogy farkasbőrben bosszút állhasson az embereken. A falkavezér meg is adja a lehetőséget erre, a novella Sátánnak nevezi, és jól megspékeli az ő alakját sok rémisztgetéssel a keresztény intelmek mellett, hogy még véletlen se járjunk AZ IGAZSÁG ÚTJÁN! Valahogy ekkor öklött fel bennem egy régi emlék, mikor a pap azzal ijesztgettek, ha a keresztény tartalmú kiadványokat, folyóiratokat kidobom, akkor a pokolban fogok elégni. Ez tök ugyanaz a szindróma!

  Aalo csak több akart lenni, mint egy ember, szeretne élni. Na de itt jön a fordulópont! Priidik rájön, hogy a kedvese farkas, de az erdész mindennek elhordja a saját feleségét, mintha azt mondta volna: Már nem vagy tiszta és keresztény! Nem kellesz! És ez is történik, csak burkoltan. Aalo ennek ellenére visszatér a kedveséhez, és egy éjszakát vele tölt el. Bezzeg Priidik vágyai szentek, mi? -.-

  Na de most jön az a pont, amitől konkrétan magam alá roskadtam, hogy az az ember, ki szereti a feleségét, az megtagadja! Itt a részlet:

"- Mondd hát nekik, Priidik, hogy ez a gyermek, akiért annyi kínt kiálltam, a tied!

 - Nem ismerlek bizony sem téged, sem a fattyadat! Eredj az erdőbe, az erdő szédített meg, az erdő avatott fel, az erdőben lelted gyermeked is, farkasmenyasszony! (...)

 - Priidik, Priidik, elfeledted-é a pálinka havának éjjelét, mielőtt nálad háltam?

 Ám ekkor Priidik ment a maga útján, és becsukta maga mögött az ajtót."

UNDORÍTÓ!!!! És szegény Aalo, a falu által elnevezett farkasmenyasszony meghal. Rágyújtják a szaunát, vagyis a családi ház mögötti fűtőkamrát. Hogy mért égetik el Aalo-t? Csupán azért, hogy az ő lelke vesszen oda, és a falu lakosainak lelke megmeneküljön! És ezt a könyv keresztény felfogásnak állítja be, de kérdem én, abban hol lakozik az önzetlen szeretet, ha egy lelket hagynak elveszni? Az hol lovagias, mióta keresztény cselekedet? Szóval ez a rész OCSMÁNY! Priidik még pár oldalon át megemlékezik a kedveséről, és csak félig ismeri el bűnösségét, ugyanis úgy vélekedik: ha enyém volt a gyerek, akkor büntessen meg az Isten, de Aalo lelke meneküljön meg.

  Röviden ez a novella egy ocsmány, embercentrikus mű. Szinte már emberhimnuszt is lehetne írni belőle, és a keresztény eszmefuttatások képezik eme faj dicsőségének az alapjait. Aki jobban szereti az állatokat, mint az embereket, az ne olvassa el a könyvet, mert csak kitépi rajta a haját.